Olvastam nem rég egy bejegyzést, hogy ki milyen állatorvost keres, leírva az ideál állatorvost.

Kicsit magam elé merengtem, és elgondolkodtam a számomra tökéletes gazdán. 

Olyan ez, mint a Nagy Ő.
Idealizáljuk, hiszünk benne, tudjuk hogy valahol létezik, de még lehet nem találtunk rá.

Íme a tökéletes gazda, állatorvos szemmel.

- Aki nem egy hét után  hozza le a kiszáradt, alig mozgó kutyusát / cicusát, majd ezután várja, sőt elvárja hogy az utolsó 10 ml infúzióval a kis kedvence kiszaladjon a kezelőből.

- Aki ápoltan hozza a rendelőbe az állatait

- Aki felelős állattartó, ivartalanít, oltat, és figyel a megelőzhető betegségek kivédésére. Emellett nem eteti meg Brutus cane corsoval a gazdira váró kiscicákat az előtérben, mókából.

- Aki előre, kérdés nélkül elmondja, ha a kutyus  / cicus agresszív. Nem csak akkor tesz a viselkedésükre egy fél megjegyzést, mikor már a karnison,  rosszabb esetben a kezemen lóg a kis árva.

- Aki nem sajnálja a pénzt kiegészítő vizsgálatokra, mivel a közhiedelemmel ellentétben orrtükör nedvtartalomból már nehéz pontos diagnózist felállítani

- Aki megérti, hogy egyes vizsgálatok sajnos fájdalommal járhatnak , de nem fétisünk az állatok kínzása. Sőt!

- Aki nem kérdőjelezi meg az állatorvosi tudást csak azért, mert Dr. Google vagy a helyi futtató sztárja mást diagnosztizált.

- Aki nem szidja az előzőleg már elfogyasztott három-négy kollégát. Mondván, hogy hóhérok, és a lottón nyerték a diplomájukat.

- Aki nem tagadja le, ha a kutyuska evett a nem neki szánt ételből, nyalogatta a sebét, esetleg nem tartotta be az előírt ketrecnyugalmat. 

-És főleg az utóbbiak miatt, nem hibáztatja az állatorvost.

- Aki megérti, hogy vizsgálat közben választ adni, gondolkodni, Fifi lelkével foglalkozni, és a szomszédon sopánkodni nem tudunk egyszerre.

- Aki elhiszi, hogy nem csak a pénzért csináljuk, de megérti, hogy kenyeret a pék is pénzért vesz.