Vajon meddig tarthatott a szórakozás?
Meghúzni a ravaszt...
Vagy nevelő célzata lehetett?
Esetleg hosszúra sikeredett a péntek este, és szombaton még ki kellett magát tombolnia az illetőnek?

Vajon mi vesz rá valakit, hogy csak úgy, önkényesen fegyvert fogjon egy állatra?
Esetünkben egy macskára....

Mit gondol? Hogy nem várják haza? Hogy fogyóeszköz? Hogy Istent játszva bármit megtehet?

És mit gondol a Kislány... Amikor elmondod neki, hogy a cicáját meglőtték. Hogy a sérülése életveszélyes. Hogy vérzik...
Hogy életmentő műtétre van szüksége, amiből valószínűleg nem épül fel.
Hogy nézel a szemébe? Egyáltalán bele tudsz nézni a szemébe?

Sokan mondják, hogy az állatorvoslás könnyebb... Nincs család, akinek el kell mondanod, hogy akit szerettek többé nem lesz velük.
Mond ezt, a hat éves kislánynak. Neki nem lesz könnyebb.

Nevezzük a cicát most Cörminek.
Cörmi szombati ügyeletre jött be iszonyatos fájdalmakkal, akkor még nem tudtuk mi lehet vele.
Megtapintva a hasát felordított.
Az ultrahang szabad hasűri folyadékot mutatott ki, a röntgenen pedig egy légpuskalövedék éktelenkedett.
A sérüléseit elnézve nem lőhették le a cicát messzebbről, mint 4 - 5 méter.

Sokktalanítottuk a cicát, majd felnyitottuk.
A golyó iszonyatos pusztítást végzett.
A hasüreg vérrel telt.
A lépen átható sérülés. Vérzett.
A vékonybélkacsokon három helyen ütött lyukat a golyó.

Eltávolításra került a lépe, és a beleiből majd 10 cm.

Nem maradt más, csak a remény. Reménykedtünk, hogy cicusunk még nem használta el eddig mind a kilenc lehetőségét az életre, és velünk marad.
Bíztunk benne, hogy elég erős lesz egy ekkora trauma legyőzéséhez.

Cörmi mégis feladta.
Nem tudott megküzdeni az őt ért megpróbáltatásokkal.

Csak mert valaki szórakozott....Vagy nevelt.... Vagy részeg volt...

Mindenesetre azt elmondhatom, hogy nem volt könnyű a Kislány szemébe nézni.